Hankiss Elemér beszélt nemrég a tévében a társadalmi szerződésről, amely Magyarországon a rendszerváltáskor nem köttetett meg. Erről jutott eszembe, amit egyik barátunk mesélt Izraelről, és amelynek nyomaival az utcán is találkoztunk. Nem nagyon van olyan, hogy hajléktalan, vagy ha igen, nagyon elbujhatnak, mert egyet se láttunk. A bajbajutottakon számos civilszervezet segít. Ha valamihez segítség kell, és kiadnak erről közleményt, hamar összegyűlik a pénz. Egyáltalán, mindig gyűjtenek pénzt, pl. szombatra, a szegényeknek készülő kajára is. Láttuk az ingyenebédet, mikor szombaton a Nyugati falhoz mentünk. A civilszervezetek mellett a szakszervezetek is nagyon erősek és befolyásosak.

Óriási az összefogás, ugyanakkor az ellentétek is nagyok, nemcsak zsidó-muszlim viszonylatban, hanem a zsidóságon belül is, sőt mintha mostanság ez utóbbi egyre erősödne. Az ultraortodoxok, akik befolyása láthatóan növekszik, a Meá Sheárimon túl is egyre inkább érvényesíteni akarják a kemény szabályokat, ezért vannak a szombati parkolóház-nyitvatartás miatti zavargások is. Sokuk nem ismeri el a zsidó államot, a cionizmust úgy ahogy van, elutasítja, és pártjaik gyakran a muszlimokkal azonos ügyeket képviselnek - amiben amúgy van logika, mert főként olyanokat, amelyek a nagycsaládoknak kedveznek. Az ultrák közül rengetegen nem dolgoznak, ezért a nem vallásos zsidók egy része érthetően be van rájuk rágva rendesen, mondván, nem elég, hogy elutasítják az államot, az állam tartja őket el a nagy családjukkal együtt. Az ultraortodoxok nagyon harciasak. Azt is hallottam, hogy a palesztinok által lakott helyekre simán mehetnek, mert félnek tőlük. Ezt egy "pajeszos" ismerősöm azért nem erősítette meg. Kissé irigykedve mondta, hogy ő annak ellenére, hogy sok éve Izraelben lakik, mennyi helyre nem teheti be a lábát, ahol én már járhattam. Nem akarja láthatóan kipróbálni, hogy tényleg félnek-e tőle az arabok. Sokat beszélgettem ultraortodox nőkkel, lányokkal, mikor a szombati zavargások alkalmával meglátogattuk őket. A rendőröket szidták, hogy ezek itt nem is zsidók, sőt gyűlölik a zsidókat, akik őrzik a zsidó szokásokat és vallást, pedig ezek nélkül nincs zsidóság. A kakás pelenka állítólag az ultrák egyik fegyvere. Bevetni nem láttuk, csak mesélték nekünk, hogy mikor tüntetnek a parkolóházak nyitvatartása ellen, akkor dobálják meg a rendőröket az összegyűjtött szaros pelenkákkal. Azért ez nagyságrendekkel barátságosabb fegyver, mint ami ott liffeg a katonák és rendőrök oldalán.

Érdekes a hadsereg és a katonaság társadalomba ágyazottsága is. A hároméves kötelező katonaság (a "pajeszosok", vagy a helyi szleng szerint "pingvinek" nagy része ebből kimarad) nemcsak, hogy erkölcsi kötelességként lebeg a fiatalok feje fölött, hanem ahogy láttuk igyekeznek azt úgy megszervezni, hogy nem alaki dolgokkal van tele, hanem a kemény kiképzés mellett egy nagy buli, amit lehet, hogy még élveznek is (mármint az együttlétet, a háborúzást gondolom kevésbé). Nagyon számít, hogy ki hol és milyen beosztásban töltötte a katonaidejét. Aki jó helyen volt (ez alatt a veszélyes, harci helyeket kellett asszem érteni), az később jó munkalehetőségekre és társadalmi megbecsülésre számíthat. Hallottunk egy huszonéves fiúról, aki valamilyen egységnek a főnöke volt. Felfedezett egy robbanóvalamit és azon nyomban rávetette magát, így védve meg saját testével a többieket. Ezzel kapcsolatban az a közvélekedés, hogy ez természetes, hiszen az ő feladata volt a többiek védelme. Ha nem volt más lehetőség, akkor ezt kellett tennie. Így él tovább a Leon Uris könyvéből, az Exodusból ismert attitűd. Azon már aztán teljesen leesett az állunk (az enyém legalábbis mindenképpen), mikor egyik izraeli barátunk a Tel-Avivi tengerparton heverésző, fagyizó, játszogató fiatalokra mutatva mondta, hogy közülük bármelyik bármikor feláldozná magát a hazáért. Hmmm..... Kérdezősködtem az emberölésről is. Mert ugye hazavédés közben erről van szó, akárhogy is kerülgetjük. Erre a válasz: ez alapvetően annak kérdése, hogy ki  a gyorsabb. Ha nem te vagy, akkor téged ölnek meg, ez van. Uhh...

Általában nagyon jellemző a para, amit persze megalapoznak az átrakétázások és a hatalmas arab tenger, amelynek a közepében élnek, na meg az olyan tapasztalatok,  mint azé az izraelié, aki megkérdezte házuk palesztin tervezőjétől, hogy nem gond-e neki, hogy zsidóknak dolgozik, nem szólják-e meg ezért otthon. Erre az volt az amúgy  barátságos fickó válasza, hogy nincs ebből problémája, hiszen végülis maguknak építik, előbb-utóbb a palesztinok házai lesznek ezek.

Találkoztunk egy érdekes fazonnal Petrában. Akcentusa alapján az USA-ból telepedett át Izraelbe. Nem jellemzően, rendszeresen átjár Jordániába, nemcsak Petrába. Éppen egyik rokonának mutatta meg az ősi nabateus várost, és az egyik pihenőnél ilyeneket szólt: az izraeliek azért félnek átmenni Jordániába, vagy más arab országba (mondjuk sokba eleve nem mehetnek), mert akkor szembesülnek azzal, hogy ott nem hasonló, hanem ugyanolyan emberek élnek, mint közvetlen közelükben, és átérzik, hogy mennyien is vannak ők, na meg azt is látniuk kellene, hogy ezen a területen, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában ugyanazt eszik, ugyanúgy élnek, beszélnek az emberek, az izraeliek pedig félnek, rájönnek egyszer, hogy ebbe a körbe ők is beletartoznak, számos szokásbeli, életviteli dolgot tekintve, no meg azzal, hogy nagyon hasonló nyelvet beszélnek. Mégis úgy akarnak tenni, mintha nem értenék az arabokat. Ő ennél sokkal frappánsabban fejezte ki magát, én csak makogok erről a kényes témáról, mert hátamban érzem azok tekintetét, akik olvashatják a blogomat és esetleg megbántja őket, amit írok. Nem ez a szándékom tényleg, csak az alapos megismerés, pontosabban megértés, ennek az abszurd helyzetnek a felfogása, ami ott kialakult, és ami gúzsba kötve tart egy csomó embert. Vajon van-e valami, ami feloldja az arab-izraeli konfliktust? Az én projektem, hogy az amúgy kiváló gázai beach-en tengerparti hátizsákos hostelt és campinget építsek, megdőlt. Nem jó ötlet, mondta egy - ráadásul palesztin - ismerősöm. Az ottlakókat nem lehet ezzel érdekeltté tenni a béke megteremtésében, hiszen akkor nem kapnának egy csomó segélyt a gazdag arab országokból, hogy tartsanak ki...