Ma egesz nap pihi es tengerpartozas volt.
Reggel elmentunk megnezni a kornyekbeli palesztin telepuleseket, mar azokat, amelyek nem tartoznak a fokozottan veszelyes A zonaba, mert oda Adri azert nem mert bevinni bennunket izraeli rendszamu kocsijaval. A palesztin falu csondes volt, nem is volt lezarva, csak egy dzsiajdzsot lattunk mindossze, akit engedely nelkul lefotoztam. A hazak, mint altalaban az arab orszagokban, nincsenek befejezve, barmikor raepitheto egy jovetkezo szint esetleges uj gyerekekek keletkezese eseten, meg talan itt is ervenyes, hogy amig nincs kesz a haz, nem kell adot fizetni, ill. azert nincs kesz a haz, mert igy is megfelel az ott lakoknak.
En ez utobbit talalom a legvaloszinubbnek. Vettunk a palesztinoktol dinnyet, es huztunk kifele, aztan pedig tengerezes kovetkezett tobb ora hosszat. Nagy/nagy jakuzzi ez a tenger, oriashullamokkal, habzassal, homoks parttal, ami kell. Felideztuk a parton dinnyezabalas kozben a Hollo szinhaz elodasat, azt, amikor hasonolo korulmenyek kozott a szereplok visszagondoltak sanyaru fiatalkorukra, es versenyeztek egymassal, hogy ki elt szarabbul, amikor 28 orat dolgoztak egy nap es hideg salakot ettek.
Utana Adri megint kivalo kajat keszitett (a fogyas-projekt tovabb halasztodik) es kovetkezett a pakolassal egybekotott rahangolodas a jordan utazasra. Reggel (insallah) indulunk Aqababa. A taxis mar var bennunket, persze kerdes, hogy sikerul=e vele megegyeznunk normalis arban, mert kisse elszamoltuk magunkat az itteni koltsegeket illetoen (ertd: elegge le vagyunk egve anyagilag). Szoval eloszor is jo stop vagy pontos busz kene, na meg nemi alvas, ugyhogy most ez kovetkezik.
